Mi is a valódi hiba

     Az egyik jól ismert magyar közmondásunk így szól: „A fától nem látjuk az erdőt”.

     És milyen igaz is ez a mondás. Hogy szemléletesebben megvilágítsam a problémát, álljon itt egy tanulságos eset.

     Pár évvel ezelőtt, amikor mint műhelyvezető dolgoztam egy főleg veterán autók motorjainak felújításával foglalkozó gépműhelyben, hoztak hozzánk egy kis Morris motort. A motort jó szokáshoz híven kosárban kaptuk meg és a tulaj nem is kérte a motor teljes összeszerelését és próbajáratását, csak egy általános felújításra tartott igényt.

Higyjünk a szemünknek

     A segédberendezéseket (vízpumpa, karburátor, elosztó, önindító és dinamó) el sem hozta, mondván, hogy azok most lettek felújítva, majd azokat visszaszerelik, mikor az autóba visszakerül a motor.

     A motor első ránézésre is szörnyű állapotban volt, a főtengely csapágyak be voltak rágva, a dugattyúk és a hengerek sérültek, a tömítések darabokra voltak szakadva és még sorolhatnám. Így nem volt nehéz eldönteni, mit is kell a motorral csinálni, teljes generált.

   Gyanús volt azonban, hogy a motor néhány része úgy nézett ki mintha korábban megfőzték volna. A hengerfej síkon találtunk egy repedést is az egyik hengerfej tőcsavar furatnál. Mivel az ilyen idős motoroknál gyakran előfordul az ilyen, így tehát nem gyanakodtunk.

"Valami nem sikerült"

    A motort felújítás után visszaadtuk a tulajdonosnak, aki elégedetten ment el.   Mi is meg voltunk nyugodva, hiszen bíztunk abban, hogy jó munkát végeztünk. Sajnos egy kis idő után visszakerült hozzánk immár az egész motor az összes segédberendezéssel.

    A panasz az volt, hogy: ”valami nem sikerülhetett, mert kiment a hengerfej tömítés és az egyik szelep is felragadt”.

    A motor szétszerelésekor tényleg látható volt a hengerfej tömítés sérülése és az egyik szelep valóban meg volt szorulva. De ezen kívül a szinte alig futott csapágyak is sérültek. Tovább vizsgálódva még több problémát találtunk.

Már fel volt újítva...

   A tulajdonos elmondása szerint nemrég felújított karburátor belsejében évtizedes benzin lerakódásokat találtunk, a vízpumpát szétszedve pedig megtaláltuk végre annak az okát, miért is nézet ki a motor úgy minta korábban megfőzték volna.

Mert tényleg megfőzték.

     Nem elég, hogy a vízpumpa csapágyakat már rég cserélni kellet volna, de a tömszelence sem volt „mai gyerek”, a vízpumpa lapátról nem is beszélve. Teljesen szét volt rohadva nemcsak a lapát, hanem a háza is. Ezen kívül a lapát lényegében a tengelytől független, külön életet élt, így hiába forgatta a motor a vízpumpát, a víz csak állt a motorban.

2x2 mindig 4

  Természetesen a tulajdonos értetlenül állt a probléma előtt és még az sem győzte meg igazán, amikor megmutattuk a motorblokkra ragasztott olvadó biztosítékot, amelynek a közepe ki volt esve, jelezve ezzel, hogy a motornak kicsit melege lehetett.

    Lényegében egy újbóli komplett javítás valamint a karbi és vízpumpa felújítása után végre sikerült életre kelteni a motort. Az már csak hab a tortán, hogy a próbajáratás során megadta magát az önindító.

Hogy mi ebből a tanulság?

1. Mindig érdemes leellenőrizni, hogy a felújítottnak mondott alkatrész ténylegesen fel van-e újítva.
2. Ne elégedjünk meg a látványos hibák kijavításával.
3. Higgyünk a szemünknek, ha látunk egy hibát, mindig keressük meg a kiváltó okot.
4. Soha ne elégedjünk meg félmegoldásokkal.
5. Tanuljunk a hibáinkból, hisz az visz előre.