Sebességváltás a kezdetektől
Mióta vannak mozgó járművek, azóta léteznek váltók is. Az első váltók egy fokozatúak voltak, vagyis direktbe volt kötve a motor és a hajtott kerék. Ez egészen egyszerű volt, a motor fordulatszáma határozta meg a jármű sebességét. Azonban a sebesség megszállottjainak ez hamar kevésnek bizonyult, és innen kezdett érdekessé válni a történet.
Talán a Mustangok mellett legismertebb Ford a T-Modell, melyet 1908-ban kezdődő gyártásakor már 3 fokozatú váltóval szereltek fel, ami már automata volt.
Azonban itt még a kényelem helyett a megbízhatóság növelését szolgálta, mivel akkoriban még nagyon könnyen tönkretehette egy kevésbé rutinos sofőr a váltót. Ha már T-modell és váltó, ne menjünk el egy „apró” mellékszál mellett, hogy ezt a váltót nem más mint Galamb József tervezte.
Az automata váltók egyébként tipikusan amerikai termékek is maradtak, hiszem még a muscle car-ok is ezzel voltak szerelve. Ezek már 3+1 fokozatú bolygóhollandis váltók voltak, és a legmegdöbbentőbb, hogy a kenésük bálnazsírral volt megoldva, egészen a 80-as évekig, amikor is a 4 fokozatú váltókkal megjelent a ma is ismert automaták első generációja.
De a 80-as évek nem csak ebben hoztak változást.
A Porsche bemutatta a 956 C csoportos versenyautóját, melyben először alkalmaztak duplakuplungos szekvenciális váltót, és hogy ez mekkora előrelépés volt, azt jól mutatja, hogy a versenyautó pályafutása alatt minden második versenyén győzni tudott.
És ha már száraz technika, álljon itt a múlt és a jövő.
A hagyományos, manuális sebességváltó már a múlt, akkor is, ha a mai napig gurulnak le ilyen egységgel felszerelt autók a gyártósorokról. Ennek oka nem más, mint az hogy az emberek nehezen fogadják el a változást, és a sztereotípiák is lassan merülnek feledésbe. Ha megnézzük a versenytechnikát, vagy a sportautókat, mind automata váltóval vannak szerelve. Jó példa erre, hogy ma 10 Ferráriból 9 automata, és a Merdedes, Audi, BMW trió erőgépei pedig már régóta csak ilyennel elérhetőek.
És hogy miért? Ha nem Walter Röhlnek vagy Kimi Raikonnenek hívnak, egészen biztosan nem tudsz olyan gyorsan váltani, és közben a váltó épségét megőrizni, mint ezek az egységek.
Ha már újra pályára tévedtünk maradjunk is ott. Ha láttál már élőben autóversenyt, vagy néztél onboard videót, biztos feltűnt egy fura vonyító hang. Még az is lehet, hogy hasonlít arra, amit akkor hallasz mikor tolatsz? Nem véletlen.
A versenyautókban ugyanúgy egyenes fogazásúak a fogaskerekek, mint legtöbbünk autójában a rükverc, míg előremenetben ferde fogazásúak a hétköznapi autók fogaskerekei. Az egyenes fogazás előnye, hogy sokkal egyenletesebb, így a nyomatékátvitel, szinte konstansnak mondható. Ezzel szemben a ferdefogazásnál finom átmeneteket alakítanak ki, ezért érezhető lineárisnak a teljesítményleadás. Azokon a területeken, ahol a menetkomfort és a zaj sokadlagos szempont, ott előszeretettel használják az egyenes fogazású váltókat, hiszen jól használható az előbb említett konstans erőátvitel szempontjából.
Éppen ezért a versenysportban nagy szerepet kapnak az ilyen szerkezetek, hiszen ott senkit sem érdekel, hogy vonyít a váltó, sőt még egy bizonyos feelinget is ad a dolognak.
Alkatrészek vásárlásán töröd a fejed? Akkor látogass el weboldalunkra, hogy autód váltása mindig gördülékeny legyen.
És végezetül, egy videóval búcsúzunk a mai blogtémánktól: https://www.youtube.com/watch?v=dmJH84FnQa8