Mit érdemes tudni a féktárcsákról
|
Egy gépkocsi fékrendszerére azért van szükség, hogy csökkenthessük a jármű sebességét illetve megállíthassuk azt. A fékrendszer meghibásodása esetén a járművel közlekedni szigorúan tilos, mivel ez balesetveszélyes. A fék nem játék! Így az sem mindegy, hogy milyen alkatrészeket szerelünk autónkba. Napjainkban a legelterjedtebb fékrendszer a tárcsafék, mely legfontosabb részei a fékbetétek és féktárcsák, amelyek a gépkocsi teljes fékrendszerének működése szempontjából egyaránt fontosak. |
A fékek működési elve a súrlódáson alapszik, ahol a féktárcsa és a fékbetét súrlódik így fékezéskor a mozgási energia hőenergiává alakul át. A teljes rendszer hatékonysága a hő elosztás sebességétől függ. A féktárcsák magas működési stabilitással rendelkeznek. Ez a fékmechanizmus biztosítja, hogy még a súrlódó felületek felhevülése, vagy vizesedése esetén is a fékhatás csak kis mértékben csökkenjen. Reakcióideje minimális, viszonylag könnyű és jobban is hűl, mint például a dobfékes rendszer. A hidraulikusan működtetett tárcsafékek a gépjárművek leggyakrabban használt fékei.
Legyünk tudatában annak, hogy a jármű biztonsága, amelyet a fékrendszer hibátlan működése határoz meg, közvetlen kihatással van a közlekedésben résztvevők biztonságára is. Ennek érdekében figyelemmel kell kísérni járműved fékrendszerének állapotát és megbízható féktárcsákat és fék alkatrészeket kell használni. A megvásárolandó féktárcsa mindenképpen jó minőségű legyen.
A féktárcsa anyaga
A féktárcsák anyaga jellemzően öntöttvas, kialakítása némileg változhat. Vannak, amelyek egyszerűen tömörek (más néven teli), de vannak, melyek a tárcsa két érintkező felületét összekötő, általában öntési folyamat részeként összekötő bordákkal vagy lapátokkal üregesítettek. Ezeket hívjuk belső hűtésű (azaz szellőztetett) féktárcsáknak. A jármű súlya és teljesítménye határozza meg a szellőztetett tárcsák szükségességét. A szellőztetett kialakítás segít a keletkező hő eloszlásában, és általában a nagyobb terhelésű első tengelyen használatos.
A féktárcsa története
A tárcsafékek fejlesztése Angliában kezdődött az 1890-es években. 1902-ben a Lanchester Motor Company olyan fékeket tervezett, amelyek hasonló módon működtek, mint egy korszerű tárcsafék rendszer. Bár a tárcsák vékonyak voltak és a bowdennel működtették a rendszert, de más tervek nem voltak praktikusak vagy széles körben elérhetők az autókban még további 60 évig. Sikeresen alkalmazták a repülőgépek fékrendszerében is a második világháború előtt, és még a Tigris tank is ilyen fékkel volt ellátva. A tárcsafékes rendszer használatának előnye az 1953-as 24 órás Le Mans futamon csúcsosodott ki. A Jaguar Racing csapat nyert, a tárcsafékkel felszerelt autójával. A tárcsafékek kiváló teljesítményt nyújtottak a riválisok által használt dobfékkel szemben. A tömegtermelés az 1955-ös Citroën DS-vel kezdődött.
Féktárcsa a motorkerékpárokon
Az első motorkerékpárokat, amelyeken a tárcsafékeket használták, versenyre tervezték. Az MV Agusta volt az első, aki 1965-ben, egy viszonylag drága MV Agusta 600 túra motorkerékpárt kínált tárcsafékkel. 1969-ben a Honda bemutatta a megfizethetőbb CB750-et, amely egyetlen hidraulikusan működtetett első tárcsafékkel (és hátsó dobfékkel) rendelkezett és nagy mennyiségben értékesítették. A tárcsafékeket napjainkban már a motorkerékpárokon, a mopedeken és a kerékpárokon is használják.
Féktárcsa hibák
1. Fékbetétek egyenetlen kopása: Jellemzője a nagymértékű kopás egy betéten, mellette minimális kopás az ellentétes oldalon. Ez a féknyereg beragadására vezethető vissza. Az egyik fékbetét folyamatosan érintkezik a féktárcsával, ami miatt a betét az acél hátlapig lekopik. A tárcsának a tartólemezzel érintkező felülete erősen kopik, míg a féktárcsa másik oldala és a másik betét gyakorlatilag új marad. Ezen hiba fellépésekor folyamatosan köszörülő zaj, vibráció és alacsony fékhatékonyság jellemző. Esetleg a kiegyenlítetlen fékhatás miatt a jármű fékezéskor az egyik oldalra húzhat.
2. Hornyok a tárcsán: A mély hornyokat a betétek és a tárcsa közötti laza, koptató hatású szemcsék okozzák. Az idegen anyagok, melyek kívülről kerülnek be, lehetnek a por, apró kavics vagy sár. Ilyen hibajelenség zajjal jár, fékezés és akár normál futás közben, illetve kisebb fékhatékonyság jellemző a kisebb érintkező felület miatt.
|
3. Tárcsa felületének szennyezettsége, csillogó vagy sötét foltok: Súrlódó anyag lerakódása került át a féktárcsa felületére. Ez általában akkor következik be, amikor rossz minőségű fékbetétet szerelnek be. Ilyen hibatünet esetében vibráció, gyenge fékezési hatékonyság és kemény pedállal találkozhatunk.
|
4. Fékezési felületek egyenetlen kopása: Jellemzője a kék foltok a fékezési felület központjában, esetleg megjelenő repedések. A hibára visszavezethető ok a féknyereg vagy a betétek helytelen felszerelése miatt a betétek a tárcsára különböző szögben állhatnak, és az egyes oldalak eltérő mértékben kopnak. A kék foltokat súlyos helyi túlhevülés okozza azokon a helyeken, ahol súrlódásos érintkezés lép fel. Fokozottan erősödő vibráció hatással találkozhatunk a forró helyek miatt. Esetlegesen a fékhatékonyság is csökkenhet.
|
Bármely féktárcsa hiba esetén szükséges a javítás. Cseréljük ki a féktárcsákat és betéteket megbízható jó minőségű márkákra ellenőrizve, hogy a típus és az alak megfelelő legyen.
Féktárcsa szabályozás
Lehetőség van valamely féktárcsa hiba felmerülése esetén a tárcsa szabályozásra. Ez általában erre specializált szabályzó géppel vagy esztergapaddal is történhet. A szabályozás csak akkor kivitelezhető, ha a féktárcsa vastagsága ezt még megengedi. Sok esetben nem ajánlott a féktárcsa szabályozás.
Hogyan cseréljünk szakszerűen féktárcsát?
A fékjavítási folyamat megkezdése előtt kulcsfontosságú a féktárcsák egyenetlen kopásának jeleit keresni, valamint ellenőrizni a tengelyt körülvevő összes alkatrészt és megvizsgálni a hidraulikus rendszert vagy a törött alkatrészeket. A hibás alkatrészeket a jármű-, rendszer- és fékgyártók irányelveinek megfelelően kell cserélni.
A szétszerelés során feltétlenül távolítsunk el minden rozsdát vagy lerakódást az érintkező felületekről és a féknyereg tartójáról. A szennyeződés és a rozsda felhalmozódása például a fék vibrálását okozhatja, ami a fékpedálon vagy a kormánykeréken keresztül érezhető rázkódáshoz vezet. Ebben az esetben drótkefét vagy csiszolópapírt használjunk az érintkező felületeken és a kerékagyon a rozsda vagy a szennyező anyagok eltávolításához. A rozsda eltávolítása után féktisztítóval tisztítsuk meg a felületet, és ellenőrizzük a megtisztított kerékagyat egy mérőállvánnyal minden lehetséges oldatirányú eltérést megvizsgálva. Ügyeljünk arra, hogy a tisztítás során ne sértsük meg a féknyereg tartójának vezetőtengelyeit.
A felület kenése
A megtisztított felületet nem vezető, hőálló és szilárd anyag mentes anyaggal, például Textar Ceratec Advanced Lubricant-tal kenjük be. Ne használjunk rézpasztát a fék felületén, mivel ez hatással lehet a jármű ABS rendszerére.
Az új féktárcsa felszerelése és a fékdugattyú mozgatása
Helyezzük az új féktárcsát a kerékagyra, és rögzítsük az újonnan felszerelt tárcsát a kerékcsavarokkal vagy anyákkal. Használjunk DTI-mérőt a laterális (oldalsó) ütés ellenőrzéséhez. A maximális sugár alatt 0,07 mm-es laterális (oldalsó) ütés ajánlott. A fékdugattyút a helyes beállító szerszámokkal kell visszamozgatni a fékcsere kezdetén, valamint ügyelni kell a fékfolyadékra, amely kifolyhat a fékfolyadék-tartályból a dugattyú hátramozgatása közben.
Utóápolás
A fékteljesítmény optimalizálása érdekében azt javasoljuk, hogy az új fékekkel az első kb. 200 km-t óvatosan tegyünk meg, hogy azok teljesen kondicionálva legyenek. Ebben az időszakban kerülni kell a kemény vagy agresszív fékezést, mivel ez befolyásolhatja az új fékrendszer általános teljesítményét.
| Nagy Károly |