A fagyálló folyadékokról általában
|
A fagyálló egy színes folyadék, amelyet desztillált vízzel kevernek össze, hogy létrejöjjön a motorokban használt hűtőfolyadék. Ennek elsődleges feladata a motor működés közben keletkező hő elvezetése és a hőmérséklet szabályozása. A folyadék nemcsak a fagyos téli hideg, hanem az extrém nyári forróság ellen is védi a motort: csökkenti a fagyáspontot és növeli a forráspontot, ezáltal biztosítva a motor optimális működését szélsőséges időjárási viszonyok között is. Ezen kívül a megfelelő hűtőfolyadék-szint hozzájárul a korrózió megelőzéséhez is, ami hosszabb élettartamot biztosít a motor alkatrészeinek. |
Mitől függ a hűtőfolyadék típusa és mennyisége?
Számos tényező befolyásolja, hogy milyen típusú és mennyi hűtőfolyadékra van szükség: az autó típusa, a motor teljesítménye, az éghajlat, az évszak és a gyártói előírások egyaránt számítanak. Általános szabály, hogy a hűtőfolyadékot 2-3 évente vagy 40–60 ezer kilométerenként érdemes cserélni – de mindig érdemes megnézni a gyártó ajánlását, mert ez eltérhet.
A hűtőfolyadékok különböző színekben érhetők el, ami az eltérő összetételre utal, de önmagában a szín nem jelent minőségi különbséget.
Nem csak fagy ellen véd
A fagyálló egyik fő alkotóeleme, az etilénglikol, magasabb forrásponttal rendelkezik, mint a víz, így a megfelelő keverési arány és a hűtőrendszer 1–2 bar nyomása mellett akár 135°C-os forráspont is elérhető. Ez különösen fontos a modern motoroknál, amelyek üzemi hőmérséklete körülbelül 95°C – éppen a víz forráspontja alatt.
Az etilénglikol alapú hűtőfolyadékokat már 1927 óta alkalmazzák. Bár önmagában kevésbé hatékony a hőleadásuk, vízzel keverve ideális megoldást nyújtanak, kiegészítve korróziógátló adalékokkal (inhibitorokkal), mint például a foszfátok vagy szilikátok.
Technológiai fejlődés és regionális különbségek
Európában a víz keménysége gyakran problémát jelent, mivel a kálcium- és magnéziumsók reakcióba léphetnek a foszfáttartalmú inhibitorokkal, ami lerakódásokat okozhat. Ennek elkerülésére fejlesztették ki a szilikátos, karboxilátos vagy hibrid (vegyes) technológiákat.
Ázsiában ezzel szemben inkább a szivattyúk élettartamát és a hőátadást helyezték előtérbe, így a szilikátokat karboxilátokra és foszfátokra cserélték. Ebből alakult ki az úgynevezett hibrid megközelítés, majd később a foszfát- és szilikátmentes, szerves savalapú (OAT – Organic Acid Technology) hűtőfolyadékok. Ezekben a védelemről nem az adalékanyagok bevonatképző tulajdonsága, hanem a kémiai kötődésen alapuló karboxilátok gondoskodnak.
A különböző autógyártók eltérő elvárásai miatt ma már számos hűtőfolyadék-típus létezik – egy azonban közös bennük: az adalékanyagok idővel elhasználódnak, ezért a rendszeres, 2–3 évenkénti csere elengedhetetlen.
Hova kell önteni a fagyállót?
A fagyálló folyadékot a gépjármű hűtő rendszerébe kell önteni. Ez néhány típusnál a vízhűtő tetején lehetséges, vagy legtöbb esetben a kiegyenlítő tartályba.
Mi különbözteti meg az egyes típusokat?
Noha mindegyik hűtőfolyadék alapja az etilénglikol, az eltérő színű változatok (zöld, rózsaszín, narancs stb.) más-más adalékanyagokat tartalmaznak, így a legjobb, ha mindig az autógyártó által ajánlott típust használjuk.
Milyen gyakran kell ellenőrizni és cserélni?
A hűtőfolyadékot érdemes évente legalább kétszer – nyár előtt és tél elején – ellenőrizni. A csere gyakoriságát a használat, a folyadék típusa és az autó specifikációi határozzák meg, de általánosságban 2-3 évente javasolt a teljes csere.
Fontos egészségügyi figyelmeztetés
A fagyállókban található vegyületek – például az etilénglikol, metanol vagy propilénglikol – bár elsőre nem tűnnek erősen mérgezőnek, a szervezetben lebomlás során veszélyes, mérgező melléktermékek keletkezhetnek. A fagyálló véletlen lenyelése akár életveszélyes is lehet, ezért mindig fokozott óvatossággal kell kezelni. Ha valaki fagyállót nyelt, azonnal orvosi ellátás szükséges!
| Nagy Károly |